Új bejegyzés Frissítés

2005.06.19. 16:45

A tini-boszik kalandjai: A titok leleplezödik Nagy vihar volt ezen az estén. Mint mindig, Zsófi és Vanda megint kettesben vannak otthon. Zsófi és Vanda testvérek. Zsófi az idosebb, o 19 éves, Vanda pedig 13. –Zsófi: Vanda, kérsz egy kis fagyit? –Vanda: Miért milyenek vannak? –Zsófi: Csak vanília. Tudod, most, hogy ez történt nincs sok pénz itthon. –Vanda: Tudom! – mondta szomorúan. Ekkor csöngettek. –Vanda: Vendéget vársz? – Zsófi: Nem…nem tudom ki lehet az ilyen késon! Majd én kinyitom! – Ekkor Zsófi az ajtóhoz ment, kinyitotta és nagyon megörült. –Zsófi: PEDDZY!!! –Peddzy: Szia Zsófi! Rég nem láttalak! –Vanda: Zsófi, ki az? – Zsófi: PEDDZY! Gyere ide gyorsan, és üdvözöld! – Peddzy a harmadik testvérük volt. O volt a középso, 15 éves. –Vanda: HOGY KÉPZELED, HOGY CSAK ÍGY ELOKERÜLSZ A SEMMIBOL?! Eltuntél már 3 hónapja! És most csak így visszajössz, szó nélkül? Mondhatom szép! –Zsófi: Vanda, ne bántsd már Peddzyt, inkább örülj, hogy elokerült! –Vanda: Jól van na…látom még vendéget is hozott! – Peddzy: Egyébként neked is szia Vanda! És ez csak egy kutya…Megtarthatom? Lécci! – Vanda: NEM!!! - Peddzy: Nem toled kérdeztem! - Zsófi: Hááát…ha te viszed mindig le sétáltatni! Tudod, én azóta dolgozom, mióta … szóval tudod! Peddzy: Hát persze! Én viszem le mindig sétáltatni! –Vanda: Ha már itt van ez a korcs, legalább azt mondd meg, hogy hívják! –Peddzy: Chris-nek, apa után! –Vanda: Nah, végre egyszer az életben jól döntöttél! –Peddzy: Köszi! –Zsófi: Vanda, muszáj ilyen utálatosnak lenned? – Vanda: Igen! Ilyen vagyok, és kész! –Puff! –Peddzy: Jézusom, mi volt ez? - Zsófi: Lement a biztosíték, biztosan a vihartól! Lemegyek a kapcsolókhoz és megnézem! - Vanda: És honnan tudod, hogy lent vannak a kapcsolók? Lehet, hogy fent a padláson? Nem?! Hiszen még egyszer sem fordult elo ilyen, azóta hogy … tudod! –Peddzy: Mért nem mondjátok ki, hogy azóta, mióta anyáék meghaltak! Ebbe nincsen semmi rossz! Visszafordítani már úgysem tudjuk, és csak baleset volt. –Vanda: Bunkó, paraszt! –Zsófi: Hogy beszélsz Vanda?! Jól van Peddzy, majd kimondjuk máskor…csak tudod olyan rossz ezt így mondani! Na jó, most már tényleg lemegyek megnézni a biztosítékot! Vanda, te akkor meg menj a padlásra, hátha ott van! –Vanda: Oké, megyek! –Peddzy: Én addig meg megyek Chrisnek enni, és inni adni! –Vanda közben elindult a padlásra… - Vanda: Nem félek, nem félek, nem félek! DE FÉLEK! Vááá! Na jó, felmegyek…Az ajtó nem nyílik, de mitol? Ja, már tudom!! Anyuék még hajdanán az szonyeg alá rejtették a kulcsot, hallottam. Oh jeah! Király vagyok! Hu, olyan mint ha ezer éve nem jártak volna itt! Felkapcsolom a villanyt…ja mégsem! Hova tettem az eszem, azért jöttem fel, hogy megtaláljam a kapcsolót, én hülye! Vagyis nem vagyok hülye! Okos vagyok! Huu, mi csillog ott abban a fiókban? Oh, egy könyv! De vastag…leporolom! Hu, mi ez? Mi van ráírva? Az Átkok könyve? Hu de fura név! Belekukkantok! Nézzük csak…az Erok megszerzése! Ez érdekes lehet, elolvasom! Halld most a boszorkák szavát, az éjszakában rejtõzõ titkokat. Megidéztetik legõsibb istenünk. A mágia hatalmas ereje kerestetik. Ezen az éjszakának ebben az órájában megidéztetik az ódon erõ. Küldd le a három testvérre az erõt. Kell nekünk az erõ. Add nekünk az erõt. Ez érdekes! Milyen boszorkányokról beszél? Jaj, mi történik a nagy, régi csillárral? Miért csillog az is úgy, mint ez a könyv? Na mindegy! –Zsófi: MEGVAN, SIKERÜLT!!! –Vanda: Jaj, de jó, végre látok valamit! –Zsófi: Vanda, és mi történt odafenn? -Vanda: Á, semmi különös! –Zsófi: Na akkor menjünk aludni! Hosszú volt ez a nap! PEDDZY! Gyere aludni! – Peddzy: JÓ!! És hol? –Vanda: Na szerinted? Hát nem velem, és nem is Zsófival! A régi szobádban, okostojás!! – Peddzy: Jól van na, csak kérdeztem! –Vanda: Jaj, de jó, holnap vasárnap van, így sokáig aludhatunk! –Peddzy: Chris, gyere, megmutatom a szobámat! Jó éjszakát mindenkinek! –Zsófi: Jó éjt! –Vanda: Szép álmokat! Másnap reggel… Peddzy: Hahó! Jó reggelt mindenkinek! Uppsz! Nem ordítok, még nincsenek ébren, hisz vasárnap van! Akkor leviszem a kutyát, ilyenkor még friss a levego! (Halkan) Gyere Chris, megyünk sétálni! -Chris: Vau-vau! Csöndesebben! Az utcán... –Peddzy: Jaj, de jó, újra itthon! Gyere Chris, menjünk a parkba, ott ilyenkor még nagyon kevesen vannak! Itt vagyunk! Egy kicsit üljünk le a padra! Uppsz…Nagyon kell WC-znem! Na jó, Chris fedezz! A fánál pisilek! ^^ - Jaj, de jó! J - Chris: VAU-VAU-VAU! –Peddzy: Mi van Chris?! –Chris hátranézett, és látja, hogy egy ember, a késével le akarja szúrni…Peddzy a feje elé teszi a kezét, hogy védje magát, erre pedig az ember megdermedt! ÁÁÁ, mi történt…Héé, ez nem is mozog…Mit tettem?! Vagy nem is én voltam? –Chris: VAU-VAU! –Peddzy: Jól van Chris, szerintem is gyorsan menjünk haza! - És futva elindultak hazafelé… ******************** Eközben otthon … -Zsófi: Kop-kop! Vanda ébren vagy már? –Vanda: Persze! Csak felöltözöm, és máris megyek! –Zsófi: Oké, nem kell sietni! PEDDZY!! Itt vagy? PEDDZY!! Hmm…hová tunhetett? – Ekkor nyílik az ajtó, és Peddzy jön be! – MEGJÖTTEM!! –Zsófi: Hol voltál? – Peddzy: Levittem a kutyát sétálni! –Zsófi: Ja jó, és miért nem keltettél fel minket? –Peddzy: Hát tudtam, hogy még aludtok, és elég leszek én a kutyasétáltatáshoz! –Zsófi: Ez rendes toled! –Peddzy: Köszi! De van itt még valami! Ma reggel a parkban … -Vanda: ITT VAGYOK! –Zsófi: Pont jókor, éppen kész a reggeli! –Peddzy: És mi az? –Zsófi: Vajaskenyér. Csak ez van itthon! De ma úgyis megyek a boltba, és majd bevásárolok! Nem akartok velem jönni? –Vanda: De igen! –Peddzy: Hát én is, csak nem akarom egyedül hagyni Christ! O is jöhet? –Zsófi: Hát persze! Akkor fogat mosunk szépen, rendbe szedjük magunkat, és mehetünk! –Vanda: Rendben! –Peddzy: Okés! 1 órával késobb … - Zsófi: Na jó, indulhatunk! Mindenki kész van? Vanda, Peddzy: IGEN! –Zsófi: Oké…akkor menjünk! Séta közben… -Zsófi: Miért vagytok ilyen csöndesek? – Vanda: Hát nincs semmi mondanivalónk! – Zsófi: Aha, értem! Na és Peddzy milyen volt a kutyasétáltatás? –Hát elég izgalmas, csak amikor a parkba értünk, akkor…-Vanda: MEGJÖTTÜNK!! –Peddzy: (Miért kell mindig a szavamba vágnia?!) Akkor kössük ki ide a kutyát! –Zsófi: Szerintem ez nem olyan jó ötlet, mert minden járókelo megbotlik benne! Inkább kössük hátra a konténerekhez, ott úgyse jár senki! –Peddzy: Rendben! –Zsófi: Na lássuk miket írtam össze! Eloször is tej, kenyér, felvágott…-Vanda: CHIPS ÉS CUKORKA IS KELL! –Zsófi: Akkor, chips, és édességek még! –Peddzy: Itt van kutyakaja! Lécci Zsófi vegyünk egyet Chrisnek! –Zsófi: Oké, leveszem! – Zsófi megérinti a kutyakaját, és hirtelen bevillan neki valami, és rosszul lesz! –Peddzy: JÓL VAGY ZSÓFI? –Vanda: MINDEN RENDBEN? –Zsófi: Ööö…nem tudom! Hirtelen bevillant valami kép! –Vanda: Milyen kép? –Zsófi: Hát nem tudom, egy olyan, hogy Christ el akarják lopni! –Peddzy: MI, HOL, MIKOR? –Zsófi: Azt nem tudom mikor, de azt tudom, hogy itt, ahol most van! –Peddzy: MEGYEK, MEGNÉZEM! –Vanda: Nem, majd én megnézem! Te addig maradj itt Zsófival! Nehogy még rosszabbul legyen! –Peddzy: Oké, de vigyázz magadra! –Vanda: Feltétlenül! Jajj remélem nincs kinn senki…VÁÁ! CHRIS, VIGYÁZZ! (Jajj, ne idenézett és meglátott!) Oó, ez az lehet, akit Zsófi látott! Nem félek!! Tunés innen! –Vanda meg akarta rúgni az embert, de o elkapta a lábát! –Vanda: Aúú! A lábam…(jajj valamivel le kell ütnöm ezt a szatírt! Ott egy bot! Csak nem érem el! Bárcsak közelebb lenne!) Gyere már közelebb te hülye BOT! -És erre a bot Vanda kezébe termett. És gyorsan leütötte. Az ember pedig elájult. –Vanda: Mi történt? Hogy került az a bot a kezembe? Pont ezt akartam, hogy a kezembe teremjen! Na mindegy! Gyere Chris mielott felébred ez a szatír! –És a bolt elott megvárta testvéreit Chrissel együtt … ******************** A bolt elott… -Zsófi: Minden rendben Vanda? Olyan rémültnek tunsz! –Vanda: Nem, semmi sincs rendben! Majd otthon elmondom! Hazaérvén… -Peddzy: Na mondd már Vanda, mi történt! –Vanda: Jól van már! Na, kimentem a boltból, és tényleg ott volt az az ember, akit Zsófi mondott, és tényleg el akarta rabolni Christ! –Zsófi: MI? Tényleg? Akkor én megláttam a jövot, vagy mi?! –Vanda: Hát lehet…velem pedig az történt, hogy az a szatír megfogta a lábamat, és ott volt egy bot, és én azt akartam, hogy hadd tudjam megfogni, és az a kezembe termett! És szerencsére azzal leütöttem! –Peddzy: Ez fura…de velem is történt ám különös dolog! –Vanda: Mondd már, ne csigázz! –Peddzy: Jó! Na ugye mentünk Chrissel sétálni reggel, és akkor a parkba mentünk! Ott nekem WC-zni kellett, úgyhogy beálltam egy fához, és WC-ztem! Aztán Chris elkezdett ugatni, én hátranéztem, és láttam, hogy egy ember le akar szúrni egy késsel! Ekkor én felemeltem a kezem, hogy védjem magam, és a pasi megdermedt! –Zsófi: Hogy-hogy megdermedt? –Peddzy: Hát úgy ahogy mondom! Nem mozgott semmit! Aztán gyorsan hazafutottam, nehogy „kiolvadjon”. Azért voltam ilyen fáradt reggel. –Vanda: ÉS EZT MIÉRT NEM MONDTAD EDDIG?! –Peddzy: MERT TE MINDIG A SZAVAMBA VÁGTÁL! Reggel is próbáltam, és a boltba menet közben is! –Zsófi: Jól van, ne veszekedjetek már! Ezek szerint mindnyájunkban van valami különös! - Peddzy: Ahha! Ez tényleg fura! –Vanda: NÉZZÉTEK! Hogy került az asztalra az a társasjáték, amit még anyu adott? –Zsófi: nem tudom, nézzük meg! Mágikus Lények Játéka…sohasem értettem ennek a játéknak a lényegét! Nézzük csak, mi is van a hátuljára írva…”Tini-boszik ereje, rossz eroket töröld el!” –Vanda: Héé, ezt még apa véste bele! –Peddzy: Igen, én is láttam! –Zsófi: Aha…de milyen rossz erokrol beszél? –Peddzy: És milyen Tini-boszik erejérol? –Vanda: Hááát…-Zsófi: Mi van Vanda? - Vanda: Hát az nem lehet, hogy mi vagyunk azok a Tini-boszik? Hisz mindnyájunkkal történtek már fura dolgok…-Peddzy: MEGBUGGYANTÁL, VANDA? Boszorkányok nincsenek! –Vanda: De vannak, te tökkelütött! Nézd csak, nekem még valami képességem is van! –Peddzy: Na és mi az, te kis töpszli okoska!? –Vanda: Hát, most idehívom azt a könyvet az asztalról, és leütlek téged! –Peddzy: Na lássuk! –Vanda: Jó! KÖNYV ide! –Peddzy: Hát ez nem jött be! Bibibí! –Vanda: Az nevet, aki utoljára nevet! MESEKÖNYV IDE! –Peddzy: Ne erolködj, úgysem fog sikerülni!! –Zsófi: Ne veszekedjetek már! Ma vasárnap van, ami azt jelenti, hogy holnap suli! Nyomás tanulni! Peddzy, te meg 3 hónapot hiányoztál a suliból, amióta elmentél! –És ugye egyszer sem mentél be a suliba! –Peddzy: Háááát…nem! –Zsófi: Baromi jó! Most mit csináljak?! Na jó, írok egy igazolást, hogy … -Peddzy: SKARLÁTOS VOLTAM…mondjuk. –Zsófi: Jó, de ha nem veszi be a tanár, akkor nem tudom mi lesz…-Peddzy: Nyugi Zsófi, be fogja venni! Te vagy a legrendibb novér a világon!! –Zsófi: Köszi! De most Vanda, nyomás tanulni! –Vanda: jól van már, elég egyszer is mondani! Nem vagyok süket!! –Chris: Nyüsz-nyüsz…VAU-VAU! –Zsófi: Te meg Peddzy vidd le a kutyát sétálni, mert már itt nyüszitel és ugat! –Peddzy: Rendben! Másnap reggel… - -Vanda: NEE! NEM SZÓLALT MEG AZ ÉBRESZTOÓRÁM!! ELKÉSEK A SULIBÓL, AZ FIX!! –Peddzy: Ne nyávogj már Vanda, én is el fogok késni!! –Vanda: NEM NYÁVOGOK, TE HÜLYE! És Christ nem viheted a suliba! Nagyon „sajnálom”! Háháhá!! –Peddzy: Menj a jó büdös fenébe Vanda! Szerinted én nem tudtam?! –Zsófi: INDULÁS GYEREKEK! –Vanda: Miért, te is jössz Zsófi? –Zsófi: Én viszlek el benneteket! –Peddzy: Na és mivel? –Zsófi: Apáék kocsijával! –Vanda: TE FOGOD A KOCSIT VEZETNI? Akkor abba én be nem ülök…hiszen jogsid sincs! –Zsófi: Ne szemtelenkedj Vanda, és van jogsim! De jöhetsz gyalog, de akkor 100 %, hogy elkésel! –Peddzy: Honnan van jogsid? Na mindegy, inkább induljunk el, mert tényleg elkésünk! Szia Chris, viselkedj jól…és ne pisilj a szobába! –Chris: Vau-vau! A sulihoz érve… - Zsófi: Na jó, sziasztok! 4-re értetek jövök! Addig jól viselkedjetek a napközibe! – Vanda: Miért csak 4-re? –Zsófi: Mert dolgozom. –Peddzy: Tényleg? És hol, mit? –Zsófi: Majd délután elmondom! Jó tanulást! Sziasztok! –Peddzy: Neked is jó munkát! Szia Zsófi! –Vanda: Szia Zsófi! És 4-re tényleg itt legyél! –Zsófi: Itt leszek, sziasztok! ******************** A suliban… -A iskola bemondója: Peddzy Matthewst kérjük az igazgatói irodába! –Peddzy: (Jézusom, mit tettem már megint?!) Jó napot igazgató úr! –Warlock James (igazgató): Szia Peddzy! Tudom, hogy 3 hónapot hiányoztál az iskolából! Remélem jó mentséged van rá! – Peddzy: Ööö…persze! A novérem írt is igazolást! Skarlátos voltam! –W. James: NE HIDD, HOGY EZT BEVESZEM! UGYE NEM KÉPZELSZ ENNYIRE IDIÓTÁNAK?! Jól van, higgadt vagyok…- Peddzy: (Hát nem úgy látszik…) –W. James: Ugye ezt nem mondod komolyan Peddzy! Egy gyerek nem lehet negyed évig beteg…még skarlátos sem! –Peddzy: De ez az igazság…- W. James: NE SZÓRAKOZZ VELEM!!! –Peddzy idegességében felemeli a karját, és ugyanaz történik, mint a parkban a gyilkossal. Szóval megfagyasztja az igazgatót! –Peddzy: DE SZÓRAKOZOM!! Oó…ezt nem hiszem, el…ez nem lehet igaz! Pont az igazgatóval kellett ez történnie?! Hmm…lehet, hogy Vandának mégiscsak igaza volt? Áá, nem, az lehetetlen!! NEM LEHETEK BOSZORKÁNY!! Uppsz, ez elég hangos volt…-Kopp-kopp! –Peddzy: Nem, ez nem lehet igaz…ha meglátják az igazgatót, amint épp „le van fagyva”, és az orrát túrja, nekem annyi…-Zsuzsi néni: Igazgató úr, csak Zsuzsa vagyok! De akkor bemegyek! –Peddzy: (Csak azt nee! Olvadj már ki, te hülye James bá!!) –Amint Zsuzsa néni belép az ajtón, az igazgató rögtön „kifagy” –Zsuzsa néni: Mi történt, miért nem válaszolt, igazgató úr? –W. James: De hát nem is kopogott!! –Zsuzsa néni: Dehogynem, kopogtam! –W. James: Te hallottad Peddzy?? –Peddzy: Ööö, nem én sem hallottam semmit! –W. James: Na mindegy! Mit akar Zsuzsika? –Zsuzsa néni: Alá kell írnia egy csomó papírt, meg a számlák, szóval a szokásos! –W. James: Jól van! Peddzy, most az egyszer elhiszem, de még egyszer nehogy eloforduljon! –Peddzy: Köszönöm igazgató úr, és nem fog többet, ígérem! –W. James: Ja, és majd ha vége az óráidnak, úgy 3-kor ugorj be az irodámba, mert van még valami mondanivalóm! –Peddzy: Feltétlenül igazgató úr! Viszlát! - W. James: Szia! A napköziben Vandánál… -Vanda: Mekkora egy ***a ez a Nicki!! Minden nap mutogatja a hülye tangáit! Egyik nap pöttyös, másik nap csíkos, stb…- Nicki: Kíváncsiak vagytok rá, hogy ma milyen tanga van rajtam? –Az osztály: IGEEEN!!! –Vanda: Ez tényleg egy ***a…Azért mert sok pénze van, mindenki az o barátja…-Nicki: Jajj Vanda, nem kell ennyire irigykedni, látom mennyire bámulsz! Nekem sok pénzem van, neked meg nincs! Hát szar ügy! Inkább figyeld a bugyimat! – Fogd be Nicki! (Úgy megleckéztetném! De hogyan?) Nem érdekel a tangabugyid! (Halkan) Bárcsak ne is lenne tangabugyi rajta…bárcsak ugyanaz lehetne, mint azzal a bottal, hogy idehívhatnám és idejönne…mert annyira szemét! Na mindegy próba szerencse! TANGABUGYI ide! –És Nicki bugyija Vanda kezébe került. –Vanda: SIKERÜLT, SIKERÜLT! – És elrakja a táskájába. –Nicki: Minek örülsz így, te szegény liba?! –Vanda: (Hát ezt megbánod!) NA MUTASD A TANGÁDAT, HA MÁR ILYEN NAGY A SZÁD!! –Nicki: Tessék itt van! – Nicki felhúzza a szoknyáját, és semmi sincs alatta…az egész osztály óriási röhögésbe kezd… -Vanda: Háháháhá!! Ezt megszívtad!! –Nicki: Mit tettél, te…boszorkány!? – és sírva kimenekült az osztályból! –Vanda: (Nem tudom, hogy sikerült…de megérdemelte…lehetséges, hogy tényleg boszi vagyok?) Az osztály: Jól megmutattad neki, Vanda! Már nagyon elegünk volt belolük, csak mi nem mertük! –Vanda: Hát nekem is…köszi! – és elkezdtek játszani - Nicki nélkül - … Az igazgatói irodában… - Peddzy: Jó napot, igazgató úr! Itt vagyok, ahogy mondtam! - James: Köszönöm, Peddzy! Na szóval arról akartam veled beszélni, hogy tudom, hogy nemrég haltak meg a szüleid, és most a testvéreiddel élsz együtt. És én – mert nagyon megsajnáltalak titeket – utánajártam a dolognak, és találtam egy olyan házaspárt, akiknek nem lehet gyerekük, és örökbe szeretnének fogadni pont ilyen korú gyerekeket. És azt szeretném kérdezni, hogy akartok-e ma találkozni velük egy órácskára elbeszélgetni. – Peddzy: Ööö…hát beszélgetni igen. De egyelore tényleg csak beszélgetni, mert ezt még a testvéreimmel meg kell beszélnem! – James: Persze, értem! Akkor nektek mikor lenne jó? – Peddzy: Hát, úgy este 7 körül. Akkor már a legnagyobb testvérem is otthon lesz. – James: Jó, akkor este 7-re együnk! Nem baj, hogy én is megyek, hogy azért legyen ott egy ismeros is? – Peddzy: Persze, nem baj, köszönöm! – James: Akkor este 7-kor! Szia Peddzy! – Peddzy: Viszlát, igazgató úr! – James: (Hehehe! Ezt még nagyon megbánjátok, rohadt Matthews testvérek!)… ******************** A suliból hazaérve… - Zsófi: Na végre, hogy hazaértünk! Hulla fáradt vagyok! Remélem, hogy nem hívtatok senkit mára! –Peddzy: Hááát…azt nem mondanám… -Zsófi: Miért, kit hívtál el Peddzy? –Peddzy: Hát, nem én hívtam, hanem az igazgató! –Zsófi: MICSODA?! –Peddzy elmondja a történetet, majd 6 óra 45-kor… -Vanda: Jajj, miért kell annak a barom igazgatónak jönnie?! És a barom örökbefogadó szüloknek?! És miért vagy ilyen barom, Peddzy?! –Zsófi: NE BESZÉLJ ÍGY VANDA!! És egyébként sem Peddzy tehet róla…-Peddzy: Hát ja, úgyhogy pofa be! –Csing-csöng! –Vanda: Ne már! Még korán is jönnek! BAROMI JÓ!! –Zsófi: Peddzy nyisd ki te, elvégre neked a vendégeid! –Peddzy: Megyek! Jó estét igazgató úr! –James: Szia Peddzy! Itthon van mindenki? –Peddzy: Aha, persze! De hol vannak azok a szülok? –James: Még kinn vannak a kocsiban, tudod ok is izgulnak, mint ti gondolom! De addig én bemehetek? –Peddzy: Ja, bocsánat, persze! –James: Jó, estét, hölgyeim! –Vanda, Zsófi: Jó napot, igazgató úr! –Zsófi: Menj a konyhába, és hozz egy kis üdítot és valami harapnivalót a vendégeknek! –Vanda: Megyek! –James: Megyek, segítek neki, én is! –Vanda: Köszönöm! –James: Te is ugyanoda jársz, mint Peddzy, ugye? –Vanda: Aha! Egy pillanat, csak leveszem az üdítot! –James: HÖHÖ!! Csak nyugodtan, most már úgyis meghalsz!! –Vanda: Tessék? Mondott valamit? –Vanda hátrafordul, és meglátja, hogy az igazgató ujjai helyett éles kések vannak, és elkezd sikítani! –Vanda: ÁÁÁ! (Remélem sikerül!) SERPENYO IDE! – És Vanda a serpenyovel leüti az „igazgatót”. És gyorsan kimenekül a konyhából! –Vanda: GYERTEK GYORSAN!! AZ IGAZGATÓ EGY GYILKOS!! –Peddzy: Jajj, Vanda ne viccelodj már! Majd én megnézem, hogy mennyire gyilkos o! VÁÁÁ!! Ez tényleg egy gyilkos! Most megállítalak! Csak sikerüljön! –Peddzy felemeli a kezét, és megfagyasztja az igazgatót! –Zsófi: MIT CSINÁLTÁL PEDDZY?? –Peddzy: Hát…lefagyasztottam, de most futás a padlásra, mielött kiolvadna! –Vanda: És most mit csináljunk? –Peddzy: Hát nem tudom, de gyorsan öljük meg valahogyan, mielott o öl meg! –Zsófi: MIT AKARTOK TI CSINÁLNI, ÉS HOGYAN??? –Vanda: Azt még nem tudom, de azt igen, hogy eltorlaszolom a bejáratot! SZEKRÉNYEK, SZÉKEK az ajtó elé! –és ezek a bútorok az ajtó elé „mentek”. –Zsófi: MI A FARNCOT CSINÁLSZ, VANDA!? –Vanda: Szerinted? Eltorlaszolom a bejáratot! –És ekkor a gyilkos áttör mindent! –Vanda: ÁÁÁ!! Hogy tudott mindent áttörni? –Peddzy: Nem tudom, de gyorsan valamivel meg kell ölni!! –Vanda: Nem tudom, az a könyv amirol meséltem neked Peddzy, az azt írja, hogy a gonoszakat átkokkal kell megölni! –Zsófi: Az…a Mágikus Lények Játékán egy átok volt! –Közben az igazgató egy tuzcsóvát küldött a testvérek felé. –Peddzy: Állj! –Peddzy felemeli a karját, és megállítja a tuzcsóvát, és a gyilkost is. –Peddzy: Ti nem is fagytok meg? (Ó a francba! ^^) –Vanda: Hát nem! DE ZSÓFI, EMLÉKSZEL ARRA AZ ÁTOKRA? –Zsófi: Hát nem nagyon, de az elejére talán! Valahogy úgy van, hogy: Tini-boszik ereje…tovább nem tudom!! –Peddzy: Én igen…ööö…ROSSZ EROKET TÖRÖLD EL!! Igen ez, az! Most mondjuk Mind a hárman! –A TINI-BOSZIK: Tini-boszik ereje, rossz eroket töröld el! Tini-boszik ereje, rossz eroket töröld el! Tini-boszik ereje, rossz eroket töröld el! -James: NEEE!! – És a gonosz igazgató felrobban! –Vanda: Huhh, mázlink volt! - Peddzy: Hát igen! –Zsófi: Ez biztos csak egy álom! CSÍPJETEK MÁR MEG!! –Vanda: Nem, Zsófi! Ez nem egy álom! Ez a valóság! –Peddzy: Tehát akkor mi tényleg…-Vanda: Igen, Peddzy! BOSZORKÁNYOK VAGYUNK! –Zsófi: Talán ti igen, de én nem! Nm nincs semmiféle ilyen „képességem”! –Vanda: Akkor a víziókat minek neveznéd? –Zsófi: Míziókat? –Vanda: Víziókat, magyarul látomásokat! –Peddzy: Ja, igen Zsófi! Amikor megláttad, hogy Christ kínozzák! A boltban…tudod! –Zsófi: Ja, igen…tényleg…nem lehet igaz!! Én nem akarok boszi lenni! –Vanda: Ez a sorsunk! Olvastam az Átkok Könyvében! –Zsófi: A miben? –Peddzy: Ez az a könyv, amibol megkaptuk az eroket! Gyere, nézd meg! –Zsófi megnézi a könyvet, és azt mondja: -Zsófi: Most már számomra is világos, hogy kik vagyunk! De ez esetben démonokkal kell harcolnunk…szinte minden nap! –Vanda: Hát nem csak démonokkal…vannak annál sokkal szörnyuségesebb rémek is! –Zsófi: Kösz a bíztatást! Igazán boldogsággal tölt el! Hány óra? –Peddzy: Éjfél…lesz 1 perc múlva! –Zsófi: Ilyen késo? Nyomás fürdeni, és aztán lefeküdni! Holnap suli lesz! Nekem meg munka! –Vanda: Oké! ENYÉM A FÜRDOSZOBA!! –Peddzy: NEM, AZ ENYÉM! –Zsófi: Vanda mondta eloször, így az övé! Na, én is megyek! Jó éjt mindenkinek! –Vanda, Peddzy: Jó éjt! Zsófi szobájában… -Zsófi: Ezt csakis értetek teszem, csakis értetek… --------------------------------------------------- Író: peddz Ui.: Ez egy kitalált történet, nem igazi Charmed szereplökkel! De azért remélem tetszik! ^__^

2005.05.19. 21:58

Charmed: Az örök álmok ősanyja I.   -Ááá…, segítség! –hangzott Piper hangja az emeletről. Szombat reggel volt. Odakint Sütött a nap. Paige a kiáltást hallva felteleportált (orbolt) Piperék hálószobájába. Megdöbbentő látvány tárult a szeme elé. Piper az ágyban ült és lefelé bámult, az ágy mellé. Oda, ahol Leó feküdt, mozdulatlanul. -Paige, könyörgöm, segíts! Ugye nincs semmi baja? –sírt Piper. Kimászott a paplan alól, és letérdelt férje mellé. –Még lélegzik! –kiáltott fel. -Szólok Phoebenek és Jessynek! Te addig maradj itt és próbáld felébreszteni! –adta ki a parancsot Paige, és pár másodperc múlva már el is tűnt. -Jaj, Leó! Édesem kelj fel! Mi van veled? – próbálta szólongatni a felesége.      --Ne hagyj itt bennünket! Kérlek, ne tedd ezt velünk!- mondta. Megérkeztek a húgai. -Jaj, Istenem! Mi történt itt? –sikította Phoebe. Gyorsan! Tennünk kell valamit! -De mit? Mikor felkeltem már a földön feküdt. –hangzott a tömör válasz Piper szájából. Befektették Leót az ágyba. -Mondjunk el egy varázsigét, hátha attól magához tér! Írok egyet! - ajánlotta Phoebe. Két perc sem telt bele és máris készen volt. Egymás mellé állt a három nővér és már mondták is: Leó ébredj! A hármak ereje szólít! Szükségünk van rád!   Eszméletlen fényőrünk térjen magához! Legyen megint tudatánál! A három bűbájos kéri most!   Semmi sem történt. Leó mozdulatlan maradt. A varázslat hatástalan volt. -Talán rossz volt a varázsige? –kérdezte Phoebe. -Nem! Jónak jó volt, de nem eléggé! –szólt egy hang az ajtó mögül. Jessy jött meg. Idős kora ellenére huszonévesnek nézett ki. -Tudom, ki tehette ezt! –mondta. –Az Örök álmok ősanyja időnként egy-egy fényőrt megtámad. Most Leó volt soron. -Te ezt tudtad!? –ordított rá Piper. –Akkor miért nem szóltál nekünk!? Mond meg! Áruló vagy! A gonosz pártján állsz! –kiabált. -Nem tudtam csak sejtettem. Leó tudta, és megosztotta velem a titkát, de nem akarta, hogy elmondjam nektek. Arra is megkért, hogy vigyázzak rátok. –mondta lesütött szemmel Jessy. -Ilyen nem lehet! Ezt nem hagyom! –Paige nagyon mérges lett. –Nézzük meg az Árnyak könyvében, mit írnak róla! –mérgelődött és már fel is orbolt a padlásra. Phoebe-ék követték. A kis csapat felvonult a régi tetőtérbe, amit most padlásnak használnak. Mire felértek, addigra Paige már megtalálta a könyvben a keresett személyt. -A neve Loana-Loa. Nem gonosz. Csak egy módon lehet rávenni, hogy visszaadja az eszméletlen lény öntudatát. Úgy, ha…- és itt torkán akadt a szó-… ha valaki felajánlja az életét cserébe. –fejezte be a mondatot. Nem örültek a hallottaknak. Fel kell valakinek áldoznia magát? Ez egyáltalán nem jó! -Majd én! –ajánlotta föl Piper. –Mondjátok meg neki, hogy nagyon szerettem, és, hogy vigyázzon Wyattre és Chrisre! -De Piper…! –Paige majdnem sírva fakadt. .Semmi de! Én leszek az áldozat! –mondta, és átölelte húgait. -Először ide kell hívni. –most Jessy-n volt a sor, hogy megszólaljon. -Itt van egy igézet, amivel ide hívhatjuk. –mutatott a könyvre Phoebe. -Akkor készen álltok? –kérdezte Piper. –Gyerünk!   Örök álmok ősanyja, Örök álmot hozzál ma! Eszméletlen társunk Öntudatát hozd vissza!   Könyörögve kérünk, Gyere ide hozzánk! Egy lélekért cserébe Öntudatot hozzál!   Hirtelen kékes fény kíséretében megjelent egy Pipernél nem sokkal idősebb nő. Bokáig érő fekete haja volt, és a ruhája sötétlila, szatén hosszúszoknya, fekete felsővel. -Szólítottatok. –szólalt meg mély, de mégis nőies hangján. -Add vissza nekünk Leót! –kiáltotta a három boszi egyszerre. -Ah, szóval a fényőrötök kell. Nos, jól meggondoltátok? Egy élet őérte. –felelte. -Engem áldozz fel! Én leszek az áldozat! Paige, Phoebe vigyázzatok a kicsikre! Nagyon szerettelek benneteket! Jó testvéreim voltatok! Éljetek tovább boldogan! –sírt Piper és elindult Loana-Loa, az Örök álmok ősanyja felé. -Nem! Ezt nem hagyhatom! Ne te menj! Még túl fiatal vagy! Előtted áll az egész élet! A gyerekeidet is fel kell nevelned! –mondta Jessy –Engem Leóért!- szólt és helyet cserélt Piper-rel. –Örülök, hogy megismerhettelek titeket! –ez volt ez utolsó mondata. Loana- Loa Jessy szívére helyezte kezét és ő elégett, megszűnt létezni. Ezzel egy időben a földszintről hangok szűrődtek fel. A lányok az ajtó felé néztek, s mire visszafordultak már nem volt a padláson rajtuk kívül senki. Egymást átkarolva, és közben gyászolva elveszett barátjukat, mentek le Leóhoz, aki már felkelt az ágyból. Megkérdezte mi történt. Ők pedig elmondták neki. Leó nagyon mérges lett. Nem akarta ilyen könnyen elveszíteni az öccsét. Hiszen csak pár hónapja ismerte meg.   * Felorbolt az égiekhez, hogy kérdőre vonja őket, miért tették ezt. Vissza akarta szerezni elveszettnek hitt öccsét, Jessy-t. Odafent az első égivel, Akivel találkozott, elkezdett ordibálni, hogy beszélni akar a tanáccsal, de ő azt mondta, hogy most nem érnek rá. Erre Leó megütötte. Amaz nagyon megharagudott rá, és az égi tanács elé vitte, de ott még várnia kellett, mert már más ügyét tárgyalták. Leót ez sem érdekelte. Berontott az ítélőterembe. Legnagyobb döbbenetére összetalálkozott Jessyvel. -Ez meg hogy lehet? Te mit keresel itt? –kérdezte Leó. -Áttárgyaltuk az ügyét és közös megegyezés alapján úgy döntöttünk, hogy önfeláldozása és önzetlensége miatt visszahelyezzük az életbe, a bűbájosok ideiglenes fényőreként. Téged Leó arcátlanságod és durvaságod miatt megfosztunk szárnyaidtól, és halandóvá teszünk. Vége a tárgyalásnak! Most elmehettek! –ezt az egyik bölcs mondta. Legyintett egyet a kezével, mire a két férfi ott termett a Hallivelek padlásán. -Leó! Sikerült visszahoznod Jessy-t? Jaj de jó! –nevettek a lányok. Jessy már kevésbé volt boldog. Félre hajtotta a fejét, hogy ne kelljen látnia bátyját. -Mi a baj?- kérdezet Phoebe egy órával késöbb Leótól. -Van valami, amit még nem mondtam el. -Mi az? Mond! –kérlelte Phoebe. -Nem vagyok többé a fényőrötök. Halandóvá váltam. Őt vissza tudtam hozni, de elvették a szárnyaim. -Ez nagyon nem jó, de a lényeg az, hogy mindketten itt vagytok épen és egészségesen. Csak egy kérdés merül fel. Ki lesz most a fényőrünk?- kérdezte. -Jessy. –hangzott a rövid és tömör válasz.     By:Fönixx

2005.02.23. 19:16

kedv csinálónak a saját történetem Leo és Piper   Phoebe már fent volt. –Piper! Piper! Cirmi eltűnt! Mit tegyünk? Piper álmosan lejött a konyhába. -Rakjunk ki cetliket az utcákra és várjunk. Esetleg ajánlhatunk fel jutalmat a megtalálónak. -Igen jó ötlet. Már el is kezdek gyártani cetliket. Ekkor egy középmagas fiatal fiú lépett be az ajtón. Elnézést, nyitva volt az ajtó! A nevem Leo Wyat és mindenes vagyok. Ez egy nagyon szép, régi ház, de rossz állapotban van. Én ingyen megjavíthatom. Piper rá nézett. És a zöld szemek megbabonázták. Úgy érezte, hogy ez a férfi valahogy vonzza a tekintetét. Teljesen lemerevedett és meg se tudott szólalni. Nemúgy Phoebe.-Ó köszönjük! Körbe vezetem! Jöjjön! A nevem Phoebe Halliwell és ő a nővérem Piper. Erre Leo is jobban megnézte Pipert, aki még mindig mereven állt. És ő is különösen érezte magát, amint a lányra nézett. Mintha most érkezett volna élete fordulópontjához. Piper magához tért. –Köszönjük! Mi meg kiragasztjuk azokat a cetliket. Leo is magához tért. -Eltűnt valami? –Igen a macskánk. -Rendben, akkor neki kezdek a munkának.- Köszönjünk! (Innentől az egyszerűség kedvéért Piper szeméből nézzük a dolgokat.) Ahogy teltek a napok egyre furcsább volt Leora nézni. Mintha rabul ejtett volna. És, lehet, hogy hallucinálok, de mintha ő is így lenne ezzel. Cirmit megtaláltuk a kéményben. Leo lehamuzta az ingét, és én mondtam, hogy kimosom neki, remélve, hogy még ott, előttem, leveszi az ingét. Így is volt. Megláthattam az izmos mellkasát. Vajon kondi terembe jár? Mert nagyon izmos. Adtam neki egy másik inget, még Andy hagyta itt. Reméljük nem bánja, hogy Leo viseli. Majd ha kimostam az ingét, visszakapja. Istenem! Hogy lehet valaki ennyire sármos? Észre vette, hogy nézem. Gyorsan elfordítottam a fejem. –Miss Halliweel! Miért nem hív Pipernek? –Megjavítottam a lépcsőt. –Ó köszönjük! Nem éhezett meg? Szívesen csinálok egy szendvicset. -Köszönöm. Prue jött le a lépcsőn. Phoebe, Piper! Nagy hírem van. Az igazság varázslata! –Prue!! Ne olyan hangosan! Leo bent van a konyhában! –Opsz. na figyeljetek! Ma 24 óráig mindenkinek, akit kérdezünk az igazat, kell mondania. Viszont nekünk is. -Prue! Te igézetet mondtál? –Igen, hogy megtudjam, mit mondd Andy ha megmondom, mi vagyok. –De Prue! Viszont igazából arra gondoltam, hogy miért ne használnám ki az alkalmat? Bementem a konyhába. Leo éppen végzett az evéssel. Most vagy soha! Leo, mi a véleményed a kezdeményező nőkről? Na most kiderül. –Nem tudom, még várok arra, hogy megtörténjen. Jézus, Krisztus! Ez nagyon durva! –És neked mi a véleményed azokról, akik erre válaszolnak? –Imádom! És ekkor megtörtént az, amire már az első pillanattól fogva vártam. Leo megcsókolt! Szájaink egy darab édes csókban olvadtak össze. De minden jónak vége van egyszer. Phoebe lépett a konyhába. -Te úristen gyerekek! Mit csináltok? –Hát nem látszik? –De. Akkor én most megyek is. Nem akarok zavarni. Akkor szeretsz Leo? –Azt hiszem igen. És attól a perctől kezdve Piper és Leo boldogan éltek.

[3-1]